Sztepp cipő története

Mielőtt feltalálták a ma ismert sztepp cipőt, az 1600-as évek Amerikájában csupán a folyami hajók fapallóján sétáló rabszolgák mezítlábas táncát, az ír dzsiggelés energikus lépéseit vagy a Lancashire-ből induló, fatalpú cipőben táncoló angolok lépéskombinációit ismerték. Bár ezek a mozgássorok a világ különböző sarkaiból származtak, együttesen alakították ki a sztepptánc alaplépését, mely a 19. században debütált a zenés-táncos színpadokon. Thomas D. Rice nevéhez fűződik a sztepptánc színpadi főszerepének megteremtése.

A sztepptánc 1900 és 1920 között érte el, hogy önálló táncműfajként kezeljék, aminek eredményeként megszületett a sztepp cipő. Karrierjének kezdetén egycentes pénzérméket vagy bakancsszegeket vertek a cipő talpának elejére és végére, hogy kiadják a jellegzetes hangokat. 1910 előtt a táncosok bőrcipőt viseltek fatalppal, utána viszont hamar divatba jöttek a talpra rögzített fémlemezkék.

Mire a világhírű Bill Robinson berobbant a köztudatba, a sztepp cipő is kitörölhetetlenül a tánc része lett. 1935-ben Robinson partnere a The Little Colonel című filmben Shirley Temple volt, aki hatalmas masnira kötött, fűzős sztepp cipőjének szerzett népszerűséget. Ekkor mutatták be nevezetessé vált lépcsős sztepptáncukat is. Látványos lépéseiket később még három másik filmben is láthatta a közönség.

1935 és 1970 között a sztepptánc gyakran szerepelt a mozivásznon elsősorban a pazar kosztümök és cipők miatt. A műfaj legismertebb párosa, Fred Astaire és Ginger Rogers szó szerint keresztülszteppelte 1936-ban készült filmjüket, a Swing Time-ot. Astaire tökéletes megjelenését csak fokozta a fekete bőr sztepp cipő, Rogers pedig magas sarkú sztepp cipőben varázsolta el a közönséget légiesnek tűnő mozgásával, holott nem egyszer vérzett a lába a megerőltetéstől.

Miután a mozi varázslatosnak és csillogónak mutatta be a sztepp világát, hirtelen megnőtt a cipők iránti kereslet, ami az évek alatt új formákat, új stílust termelt. Hagyományosan a bőrtalpú, lapos lábbelit tartják a legjobbnak, különösen a kezdők számára, nem pedig a gumitalpút, ami sokkal jobban ragad. A bőr helyett használnak még vásznat, illetve szintetikus anyagokat. A legtöbb fémlemezkén állítható szögek vannak, melyekkel különböző hanghatásokat lehet elérni.

A sztepp tánc a hatvanas évek során meghódította a Broadway-t, az 1989-ben, Gregory Hines főszereplésével készült Sztepp című filmben pedig először láthattuk, amint Hines elektromos cipőben szteppel. Al Desio, a cipő feltalálója elektromos átadókat épített a cipőbe, melyek összeköttetésben álltak a szintetizáló készülékekkel. Így amikor Hines lépett egyet, mindig más hangot lehetett előcsalogatni.

 

<<< vissza Sztepp cipő főoldal

.